Nem erre készültem, de amikor megláttam gombaráus jó ismerősömet a Fény utcai piacon, előtte rengeteg vargányával, akkor már tudtam, hogy ez a nap más lesz, mint az eddigiek. Vargánya június elsején, bakkerman, valamit tudok...
Kanyarodtam tehát a bankból visszajövet a Fény utcába, de megláttam, hogy a kanyarban, a Moszkva tér hajlatán rendőr- és mentőautó áll, akadályozva a forgalmat, de határozottan, mághozzá éppen a Senator játékterem előtt, ami minimum rablás, de inkább mészárlás a helyzet ismeretében.
Megvettem a vargányát, némi szürkemarha-bélszínt, erdei csiperkét, szegfűgombát (nosztalgia szocialista, tudom, de remek levesbe és szószba...) fokhagymás házi gomolyát, spárgát, szederszörpöt és parázskrumplit, aztán hazaballagtam, illetve nem ballagtam, mert felmentőseregként kijött értem M., hogy bele ne szakadjak.
Nyugdíjas kerekesszatyor, rajta plusz szatyrok, az ő keze is tele, Durell a családjával...
Képtelenek lettünk volna bármit is felvenni ehhez az adaghoz, úgyhogy külön lementem ásványvízért, amikor hallom (mert mondják), hogy a Senatorból most vitték el a halottat.
Kegyetlen a szerencsejáték piac, az ember beült, nyert vagy vesztett, de egyszer csak a szívéhez kapott és lefordult a székről.
Halott volt, mire a feje koppant.
