- Egyesek! - ordított fel mögöttem valaki, midőn kitérdelt mackónadrágban és papucsban éppen készültem kapukulcsom segítségével, hónom alatt két és fél liternyi narancsízű Fantával bejutni az objektumba, amit jobb híján otthonomnak nevezek - Egyesek, itt laknak az éjjel-nappali mellett, és csak úgy lejönnek!

Komolyan el volt torzulva az arca, éjjel kettő lehetett, de nem volt nagyon részeg, csak dühös, tényleg gyűlölt amiatt, hogy én itt csak úgy lejövök, aztán felmegyek.

Próbáltam értelmezni a helyzetet, bár megoldást nem kerestem, megkeresi majd azt az idő, de a felmerülő kérdésekre legalább röpke válaszokat szerettem volna, ott és akkor, ebből is látszik, mennyire ráérek.

Tekintsünk el egy pillanatra a magát könnyen kínáló megoldástól, miszerint egy elmebeteggel találkoztam volna, mert a hangjából nem erre lehetett következtetni, az igazi bolondoknak máshol vannak a hangsúlyaik, tudom, a médiákban dolgozom, ahol annyi az idióta, hogy nagyon.

Nem volt bolond, csak egyszerűen kiakadt, nem tudott mit kezdeni ezzel a borzalmas igazságtalansággal, hogy van, aki csak lebattyog, neki meg biztos messziről kellett jönnie, hogy ipari vodkát vásároljon. De milyen messziről?

Budapesten minden utcában van éjjel-nappali, a Moszkva tér környékén minden ucában kettő, azt meg mégsem hiszem, hogy este felszállt a Bátaszék - Budapest viszonylatra, hogy hajnali kettőkor vásárolgasson kicsit.

Nincs megoldás, legalábbis én nem jöttem rá, viszont gyanítom, hogy ez a fiatalember rokona lehetett annak a nőnek, aki viszont feleségembe kötött bele.

Kora délután van, az októberi Nap bágyadt fénye seggreesik a Mammut előtt átadott friss szökőkút műanyaggömbjén, az emberek ténferegnek, mennek vásárolni, várják a vízóraleolvasót, mit'om én, cseszik el a rengeteg idejüket.

Feleségem éppen a piacra indul, családi kedvencünkkel a nyugger tolinak nevezett kerekes bevásárlókosárral, ami már önmagában is élmény, nem beszélve arról, hogy mennyire praktikus ilyen lusta alany esetén, mint amilyen én vagyok.

De most nem én voltam, hanem a feleségem, aki békésen húzta maga után a kocsit, nem is gondolt semmi rosszra, amíg a nő meg nem állt vele szemben, és azt kezdte ordítani, hogy mit képzelnek ezek?! már ahhoz is lusták hogy megemeljék a kosarat, inkább itt húzzák maguk után!!

Egyszer majd, ha erős és gazdag ország leszünk, minden család asztalára jut Xanax. De addig még nagyon sok - látszólag véletlenül kiválasztott - embert fognak agyonlőni a nyílt utcán, habzó szájú ámokfutók. A magam részéről tudom, melyik oldalán akarok állni a kalasnyikovnak.