parakovacs

- Egyesek! - ordított fel mögöttem valaki, midőn kitérdelt mackónadrágban és papucsban éppen készültem kapukulcsom segítségével, hónom alatt két és fél liternyi narancsízű Fantával bejutni az objektumba, amit jobb híján otthonomnak nevezek - Egyesek, itt laknak az éjjel-nappali mellett, és csak úgy lejönnek!

Nem erre készültem, de amikor megláttam gombaráus jó ismerősömet a Fény utcai piacon, előtte rengeteg vargányával, akkor már tudtam, hogy ez a nap más lesz, mint az eddigiek. Vargánya június elsején, bakkerman, valamit tudok...

Teljes szolgáltatást kap, aki a Moszkva téren lakik, én például csak évente néhányszor megyek messzebbre, mint a Mammut, de általában akkor is megbánom, nincsen máshol sem semmi, csak ez a rohadalom, abban viszont ez a tér nyújtja a maximumot, tökéletesen felesleges utazgatni, vagy menni, elvégre az ember nem menésre született.

Annyira hibátlan a helyi választék, hogy gyakran a bevásárló központig sem kell elbattyogni, mert már a sarkon szembejön velem az árú, amiért indultam.

...tematika ilyen sikert aratott, meglovagolom a hullámot, bár belegondolva, nem szeretnék a legnagyobb magyar koprofág íróként bevonulni a Petőfiről elnevezett múzeumba, de ha egyszer ezt dobta a gép, akkor kénytelen vagyok.

Maszáj Herkules.

... hihetetlen hely, pedig már jártam Karcagon és Szekszárdon is, de vallom, az ilyesmit csak kitalálni lehet, jelentős mennyiségű tudatmódosító szerek bevonásával, mert azért az mégiscsak különös, hogy amikor tegnap ballagtam hazafelé (nem túl késői óra, talán 11), a kapunk előtt egy középkorú hölgy készülődőtt nagy átéléssel, hogy megszabaduljon a felgyülemlett salakanyagoktól, szarás formájában.

...még mindig nem teljesen nyilvánvaló, hogyan fog ez a blog beilleszkedni a tumblr-facebook-twitter-horrorblog univerzumba, azonban legalább már vannak elképzeléseim.

Persze, nem fogom kibírni, hogy időnként ne politizáljak, de elsősorban a Moszkva térről írott novelláskötetem gyűjtőhelyének szánom, azaz ide raktározom el azokat a sztorikat, amelyek folyamatosan történnek ezen az elbaszott helyen.

Legutóbb például megjelent egy nő az éjjel-nappaliba, és tagoltan arról érdeklődött a kissé ijedt eladótól, hogy "bordatörésre van-e gyógyszer", mivel éppen elütte egy busz.

Fantasztikus környék, ha csak kiülnék néhány napra, máris kész lennék a könyvvel, de inkább beosztom, meg egyébként is, majd hülye leszek a Moszkva téren ülni...

Valamelyik nap egy másik - hasonló használtsági fokon létező nő tükörnek használta az ablakot, és kihúzta egyik lifegő fogát, némi vérfelhőbe burkolva az egyébként sem túl valószínű jelenséget. Álltunk az ablak túloldalán és nem hittünk a szemünknek.

...és ide illeszkedik még a rettegő zsidó fiatalember esete is, aki a légtérzár miatt aggódott kissé indignálódva az újságárúsnál, mintha ő tehetne róla, hogy nem lehet repülni...

Csak szólok, elkezdtem, mert igazábol nem is a rombolás szórakoztat, hanem a tánc a romokon.

Imádom ezt a bolygót.