... hihetetlen hely, pedig már jártam Karcagon és Szekszárdon is, de vallom, az ilyesmit csak kitalálni lehet, jelentős mennyiségű tudatmódosító szerek bevonásával, mert azért az mégiscsak különös, hogy amikor tegnap ballagtam hazafelé (nem túl késői óra, talán 11), a kapunk előtt egy középkorú hölgy készülődőtt nagy átéléssel, hogy megszabaduljon a felgyülemlett salakanyagoktól, szarás formájában.
Megy a hülye (én) kezében kapukulcs, de a kapu előtt valaki szarik.
Mit csinál ilyenkor az európai értelemben vett liberális értelmiségi?
Szerencsére, a szomszédban éjjel-nappali közért, gondoltam, kicsit megkapaszkodok a púltban, hátha addigra végez a szaró lédi, és hazamehetek.
A közértben ember áll, hetyke kalapban, furcsa fintorral a tarkóján, de dizájnelméletileg valahogy túlságosan is illik a kétes népviseletbe öltözött szaró hölgyhöz, ezért visszafogott interjút kezdeményezek vele a tárgyban, hogy esetleg, nem-e, a gugoló néni ugyan vele-e vagy sem.
Vele.
Mondom neki választékosan, hogy talán lenne-e szíves tudatni élete párjával, hogy éppen a kapum elé szarik, és ezt esetleg függessze fel, vagy ha már befejezte, ánuszának terményét vigye magával, mert én nem szívesen töltenék egy pásztorórát a kulával - ha lehet.
Életünk a szarral - tiszta Spektrum TV, de most nem akarom.
Ember kimegy, ordítani kezd, "hogy képzeled ezt te a szájbabaszatlan kurva, ideszarol az emberek kapujába, azonnal abbahagyod, vagy nem veszek neked halálfejes cseresznyét", amit pedig egyébként sem kellene.
Majdnem május van, talán ha egy óra még vissza, orgona virágzik, nemzéshez készülődik minden bak, ráadásul csöndben a kapum elé szarnak, ilyeténképpen teljesen biztos, hogy a tavasz beköszöntött.
Ordít a kalapos paraszt, a nője pedig (hölgy) próbálja abbahagyni a szarást, ami nem könnyű feladat.
Szeretem a káoszt, akár én teremtem, akár más, de ez már egy kicsit sok, visszavonulok, átlépem a szaró nőt, bemegyek a kapun, nem kérdezek semmit, nem reménykedem abban, hogy reggelre egy jóságos és tisztaságmániás isten eltünteti a kulát, csak haza akarok érni, mert feladtam.
A kalapos férj még ordít, hihetetlen változatossággal variálja a testnyílások igénybevételét, mintha megtébolyodott urológus lenne, pedig nem, valószínűsíthetően kimerült elemeket árul a szomszédos sarkon hülyéknek.
Reggelre aztán csoda: sehol a szar.
Bár az is igaz, hogy én elég későn kelek.